Epekő - akut fájdalmat és puffadást is okozhat

Genetikai örökség és betegségek is okozhatják

Az, hogy kinek a testében alakulnak ki epekövek, sajnos nehéz teljes mértékben egészséges életmóddal befolyásolni, hiszen jelentős részben genetikai hajlam kérdése.  Emellett jónéhány betegség és állapot fokozza a rizikót, elsősorban a többször előforduló epehólyag-gyulladás, a májzsugorodás, a krónikus hepatitisek, a cukorbetegség (és az inzulinrezisztencia), a magas koleszterinszint, és az elhízás.
- Fontos tudni, hogy nem csak a túlsúly, de egy hirtelen, rosszul összeállított, túl szigorú és/vagy hosszú böjt miatt kialakult súlyvesztés is növeli az epekő kialakulásának kockázatát – hangsúlyozza Németh doktornő. – Sajnos, a leggyakoribb rizikófaktorok mégis a „magyaros” táplálkozásban, pontosabban a túl nehéz, zsíros ételek gyakori fogyasztásában, az ezzel összefüggésben megjelenő magas vérzsírszintben és elhízásban, valamint a mozgásszegény életmódban keresendők.

Akut görcs és emésztési panasz is lehet tünet

Az epekövek jelentős része, közel 80 %-a tünetmentes, ezek jelenlétére gyakran csak egy más okból elvégzett hasi ultrahangon derül fény. Az esetek más részében ki-kiújuló puffadást, emésztési panaszt okoz az epekövesség, amivel nem feltétlenül fordulnak orvoshoz a betegek. Ha mégis görcs jelentkezik, az jellemzően zsíros, fűszeres vagy puffasztó  étel elfogyasztása után fél-egy órával fordul elő. Ilyenkor erős, jobb bordaív alatti, lapocka felé sugárzó hasi görcs, hányás jelentkezik, szövődmények esetén sárgaság, láz kíséretében. Az egyszerű rohamot görcsoldó gyógyszerekkel, diétával, majd zsír- és fűszerszegény diétával enyhíthetjük, a szövődmények azonban mielőbbi kórházi ellátást igényelnek – ismerteti dr. Németh Alíz, a Hepatológiai Központ belgyógyásza, hepatológus.

Ha valaki epekő gyanújával jelentkezik vizsgálatra, két alapvető vizsgálatot szokás elvégezni. Az egyik a laborvizsgálat, amire az egyéb betegségek kizárása miatt lehet szükség, az úgynevezett direkt és indirekt bilirubin vérszint meghatározásával, valamint ellenőrizni kell a GGT, ALP, GPT, amiláz, esetleg lipáz szinteket. A másik a hasi ultrahang-vizsgálat, ugyanis mivel az ultrahanggal leginkább a folyadékkal telt képletek vizsgálhatók, az epehólyag az egyik legkönnyebben monitorozható szerv. Sokszor a hasi ultrahang már önmagában is elegendő lehet a kórisme felállítására. Amennyiben meszes, azaz kalciumot tartalmazó kövekről van szó, szükség lehet kontrasztanyag nélküli ("natív") hasi röntgenvizsgálatra, illetve bizonyos ritkább esetekben CT vagy MRI képalkotásra is. Egy speciális vizsgálat, az ERCP (endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia) során az epeutak és a hasnyálmirigy kivezető csövének kontrasztanyaggal történő feltöltése gyomortükrözés segítségével történik. Ennek előnye, hogy ezzel az eszközzel, „egy ülésben” kisebb műtéteket is el lehet végezni, pl. eltávolítható az epehólyag kivezető nyílásába szorult epekő is.

Németh doktornő szerint, ha az epekő, epekövek eltávolítása válik szükségessé, elsődlegesen a laparoszkópos vagy ellenjavallat (pl. jelentős túlsúly) esetén a  műtéti epehólyag-eltávolítás  a megoldás. A gyógyszeres epekőoldás csak bizonyos ritkább fajtájú kövek esetében jöhet szóba, és hatásfoka is alacsonyabb lehet.